A nagybetűs Élet

Ballagások szerte az országban. Fiatalok a nagybetűs élet küszöbén. Anyukák, apukák, akik kezdik elengedni felnőtté vált gyermeküket az önálló életbe.

Levél a felnőtté vált gyermekemnek

Drága Nagylányom!

Amikor születtél nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elrepülnek az évek.
Büszke voltam, amikor 9 hónap várakozás után a kezembe vehettelek. Dédelgettelek, óvtalak, a széltől is megvédtelek volna.
Aztán fokozatosan nyílt, erősödött a saját akaratod, éned. Emlékszem az elő hisztire, amikor a boltban hangos sírással próbáltál érvényt szerezni akaratodnak. Csokit szerettél volna.
Aztán az egész közös életünket átjárta ez a dinamika. Te próbáltál önálló lenni, önérvényesíteni, majd ha belefáradtál az önállóságba, akkor újra és újra visszabújtál a fészekbe.
Tudtam, hogy ez nem arról szól, hogy én milyen anya vagyok, hanem ez az élet rendje. Néha ugyan
elbizonytalanodtam, kétségbeestem, hogy azért távolodsz, mert nem vagyok „elég jó” anya. Máskor büszkén, elégedetten, megilletődve szemléltem, hogy lám, mennyire önálló és megbízható az én gyermekem.
Arra próbáltam figyelni, hogy az önállóság és felelősség egyensúlyban tudjon lenni.
Úgy tudnám ezt kifejezni, hogy mindig a megfelelő méretű ruhát szerettem volna rajtad látni.
Gyermek testre nem húztam felnőtt felelősséget és felnőtt testre nem szabok gyermeki önállóságot.
Közös utunkon egy mérföldkőhöz érkeztünk. Itt állsz előttem, reményeim szerint, megfelelő méretű ruhában.
Lassan önállóan, vállalva az életedért a felelősséget.
Amit még ajándékba tudok adni, Neked az a szabadságod.
Bár bennem most kavarognak az érzések: magányosnak, néha a jövőtől rettegőnek érzem magam, miközben magamra nézek, de egyben reményteli, büszke és bizakodó is vagyok.
Tudom, hogy sok „munka” lesz az elengedéssel, hogy újra kell majd építenem az identitásomat.
Engedjük meg hát magunknak és egymásnak az érzéseket. Én kicsit szomorkodom, de Te menj és kezdd az önálló életed! Tudod, hogy mindig számíthatsz rám továbbra is.

Szeretettel:

Anya

Szöveg: SM
Kép: unsplash